Késő ősz. Lassan kopogtat a tél, az elcsendesülés, az elmélkedések évszaka. A maihoz hasonló párás hűvös napokon nem mindnyájunknak van kedve hosszabb időt a természetben tölteni, a napok is egyre rövidülnek. Mit kezdjünk vele? Eljött az olvasás igazi szezonja! :)  Ehhez kapcsolódik nagyon rövid művészetterápiás módszerismertetőm. BIBLIOTERÁPIA. Azaz, egyszerűen, könyvekkel asszisztált, könyvekkel és írással segített művészetterápia. Efelől megoszlanak a vélemények, van ki önálló terápiás formának tekinti, van ki a művészetterápia egyik válfajának, de a lényegen nem változtat. Segít!

A biblioterápiának alapvetően kétféle módja van. Az egyik - mondjuk úgy-, passzív. Ebben az esetben könyveket, könyvrészleteket, verseket, novellákat, azaz bárminemű irodalmi művet állítunk a gyógyítás szolgálatába. Ez történhet csoportos, vagy egyéni formában. A lényeg, hogy olyan művet választunk, mely valami módon megszólítja a résztvevőt, mely hősével azonosulni tud, a szituáció emlékeztet, vagy megegyezik saját életválságával, kérdéseivel. Természetesen mindenkinek mást és mást jelent jelentek ugyanazok a sorok, csakúgy, mint a zenés-festés vagy a passzív zeneterápia során. Nincs műfaji megkötöttség sem. Lehet mese, fantasy, sci-fi, szépirodalom, bármi.

Az AKTÍV biblioterápia pedig tulajdonképpen alkotás. Irodalmi alkotás létrehozása. Papír alapú napló, blog, soha el nem küldött e-mail, vagy hagyományos levél; vers, novella bármi. Az írás során ugyanúgy vetülnek papírra, monitorra gondolataink, félelmeink, mint a képzőművészeti alkotás során. Tán már mindannyian tapasztaltuk mennyire megkönnyebbülünk, ha leírjuk, ami belülről feszít. Olykor a megoldás is ott van a sorok között, vagy a megírt történetben. Nem, nem szükséges hogy mindezt feltétlenül megosszuk másokkal. Elég, ha itt is megjelenik az a bizonyos konténer-funkció. Természetesen a művészetterápia során ezeket meg és átbeszéljük, beszélhetjük. Ettől lesz terápia.  De ha „csak” otthon egyedül, … az is sokat segít.

Oppsz! Majdnem kihagytam a biblioterápia kombinációját, mikor a felhasznált mű által megjelenített belső kép, érzelem kivetül a papírra. Azaz lerajzolja, lefesti, gyurmázza a résztvevő azt, amit a mű, mint hívójel, felébresztett benne. De a lehetőségek sora –szinte- végtelen. Lehet a mű alapján hangszereket megszólaltatni, vagy eltáncolni, mozdulatokkal –mozgó-képpé formálni.

S hogy mivel tudnám legjobban illusztrálni a biblioterápiát?  Ezzel a műsorajánlóval. Tudom, sok esetben kiszámított minden óra, most mégis arra buzdítok mindenki szánja rá azt az ötven percet ennek a riportnak a meghallgatására, melyben egykori munkatársam Dr. Nagy István Mikós pszichiáter, addiktológus beszél kedvenc könyveiről és arról, hogy mindezeket miként csempészi be korántsem szokványos munkájába. Hallgassák, hallgassátok meg! Bátran, jó szívvel ajánlom, hiszen amit ma tudok, annak nagy részét neki köszönhetem -sőt a továbbképzés permanens :) - ...ráadásul a riportban szereplő szerzők közül jó néhányan személyes kedvenceim. ;)

A riport itt hallható!

Kedves Olvasóim, Erre tévedők!

Bizonyára észrevették blogom régen frissült utoljára. Természetesen rengeteg munka folyik továbbra is a háttérben, sőt nemcsak a háttérben. Azonban ezzel párhuzamosan egyre kevesebb idő jut egy-egy post írására, márpedig nem szeretnék eljutni arra a szintre hogy csak úgy fel-fel dobok egy fotót, egy mondatot. Szeretném továbbra is a kidolgozottabb gondolatoknak fenntartani e blogot.

Honlapom már nem is emlékszem mikor frissült utoljára. Sajnos egy ügyes és unatkozó hacker egyszerűen kizárt belőle. Nem tudom megmondani mikor lesznek új hírek.

Látom, tapasztalom, a honlapról letölthető 2006-os szakdolgozatom többeknek segít. Nincs ezzel semmi baj, ezért töltöttem fel. Azonban kérem tüntessék fel a forrást!

Bár technikai dolgokban nehezen újítok, így nincs okostelefonom és Viberem, Twitterem, ám élek a Facebook azonnali elérési lehetőségével. Így megtalálnak a Facebook felületén létrehozott oldalamon. Itt teszek közzé gyors híreket, érdekességeket, fotókat. Ha érdekli kövessen! :)

Idén ősszel lesz 20 éve, hogy a pályán vagyok, azaz hogy elkezdtem pszichiátriai betegekkel foglalkozni. Valamiképp szeretném megünnepelni, bár még nem tudom hogyan. Kitalálok valamit. ;)

Addig is remélem találkozunk valamelyik felületen!

Nemrégiben kezdtem egy új technika, a Zentangle kipróbálását, bevezetését képzőművészetterápia specializációban, mely az azóta eltelt rövid idő alatt sikeresnek bizonyult, ezért további speciális, pszichológiai hatásmechanizmusokat felhasználó kidolgozását, elsajátítását tervezem.

No de mi is ez a Zentangle?!

Kifejlesztése Sandy Steen Bartholomew nevéhez fűződik, és mindössze hét évnyi múltra tekint vissza, ám ez alatt a rövid idő alatt sikerült meghódítania a világot.

Alapja a firka. A firka átszövi életünket, hiszen kevesen vannak azok, kik egy unalmas értekezletet, iskolai órát, előadást megúsznak firkálgatás nélkül. Nos, ezt az egyszerű, zsigeri firkálgatást fejlesztette tovább Sandy, és gyűjtötte csokorba mintáit. Ezek a minták azonban csak szamárvezetők, kizárólag rajtunk múlik miképp kötjük egymáshoz tekervényes vonalainkat, miképp áll össze egy esztétikus alkotássá a tekervényes vonalak, az első látásra bonyolultnak tűnő minták sokasága.

Kezdésnek elég egy sima nyomtatópapír, és egy grafit ceruza. Aztán idővel ráérezve az ízére, megrajzoljuk a kontúrokat, a kiemelni szánt részleteket tűfilccel, majd elérkezik a pillanat, mikor úgy érezzük, immár színeznünk kell.

Hogy’ honnan tudom? Mert sajátélmény. :) Mióta megízleltem e technikát nincs nap, hogy ne alkalmaznám. De ugyanígy, nap mint nap alkalmazom munkám során is. Ha „csupán” együtt rajzolunk, ki-ki a maga világában, az művészeti terápia, azaz egy olyan foglalkozás, mikor a szakember a folyamat katalizátora. És igen. Ez az egyik olyan forma, amit eddig a mélységig, egy un. művészeti terapeuta kompetenciájával biztonságosan alkalmazni tud.

Azonban itt nem szükséges megállnunk, hanem a nem kevés szereppel bíró alkotási, és ezáltal felszabadítási folyamaton és jókedv faktoron túlmenően hasznát vehetjük a művészetterápia során is. Hiszen segítségével hosszabb ideig leköthető a figyelemzavaros alkotó figyelme, javul a depresszióban szenvedő hangulata a meditatív élmény hatására, mely közben csökken a stressz, és megnyugtat. Szkizofrén betegeknél az akut fázisban történő „szétesést” is megakadályozhatja, megelőzheti. Segíti az összerendeződést, az énhatárok megismerését teszi lehetővé. Mindezen túl a minták, az alkotási folyamat közbeni viselkedés, az interpretáció (megbeszélés), a szimbólumok, mind-mind árulkodnak a személyiségről, ill. az adott lelkiállapotról (pl. lágy, vagy merev, sötét-világos, mennyire van tele a papír stb.), beleszőhetők a félelmek. Az így készült „firka” alapján tudunk majdan kérdéseket feltenni, mely kérdések segítségével továbbléphetünk az immár verbálisan megfogalmazható, manifesztálódott problémák felé.

Sőt itt még nincs vége! Ezzel a technikával úgy keletkeznek esztétikailag is helyüket megálló alkotások, hogy készítőjük semmilyen rajzkészséggel nem rendelkezik, így a nyilvános bemutatkozás (kiállítás) is elérhető, reális célnak tűnik.

Olyan nagy lehetőséget látok ebben az újszerű technikában, hogy tapasztalataimat, terápiás hipotéziseimet és a hatásmechanizmusait már el is kezdtem feldolgozni egy tanulmányban, miközben a vizsgálatba bevontak körét mind szélesebbre tágítom.

Mindezeken túl, szeretnék a jövőben Zentangle alapokon fekvő csoportokat, egyéni terápiákat is folytatni.

Önt érdekli? ;)

 Pár napja tettem közzé az első videót, mely egyszerű és teljesen hétköznapi helyzeteket mutat be autista szemmel.

Most itt a második, egy szimpla autóbuszos utazás és annak során bennünket érő impulzusok.

Már másképp látod?

Hamarosan következik a harmadik filmecske.

Ahogy azt már a börtönben folyt művészetterápiával kapcsolatban is írtam szeretem a kihívásokat. Szükségem van az új és új impulzusokra, a rendszeres megújulásra. A felelősségteljes munkához azonban elengedhetetlen az adott célcsoport megismerése, a velük kapcsolatos információk, szakmai anyagok begyűjtése.

Autizmussal élőkkel való tapasztalatom ha nem is a nullára konvergált, de minimálisnak volt mondható. A pózvai fogyatékosok otthonának lakóival végzett munka során kerültem kapcsolatba K.-val az autista fiúval, mint a csoport egy tagjával. Ennyi és nem több. Mindezek ellenére az Autistákért Zalában Alapítvány szakmai ajánlás után történt meghallgatásomkor bizalmat szavazott nekem. Majd nagy országos olajipari cégünk is, így elkezdődhetett a közös munka autizmussal élő (elsősorban Asperger szindrómával diagnosztizált) fiúk két csoportjával.

Ahogy írtam, igyekeztem a lehető legtöbb szakmai információt begyűjteni a sikeres munka érdekében. Így jutottam klinikai gyermek szakpszichológus kolléganőm segítsége révén az alábbi videókhoz. Rövidke videók, de kívülállók számára rendkívül szemléletesen és minden felesleges magyarázat nélküli módon mutat be három, számunkra teljesen hétköznapi helyzetet. Három helyzetet, és azt, hogy mindezeket miként látja, miként éli meg egy autista ember.

Bár a rövidfilmek angol nyelvűek, de a szituáció, a lényeg nyelvi korlátok nélkül is érthető.

Segítségükkel könnyebben megérthetjük őket, tudhatjuk milyen módon forduljunk feléjük, mit tegyünk és mi az amit semmiképp se.

Lássuk!

Folytatása következik!

A napokban újra belefutottam a kézműves foglalkozás művészetterápiaként említésébe. Mivel pszichiátriai szakemberé volt ez a tévedés, talán nem baj, ha újra foglalkozok vele.

Igyekszem rövid lenni, csak a lényeget emelem ki.

Pszichés és egyéb más betegségeknél illetve azok rehabilitációjánál használjuk a foglalkoztatás kifejezést. Ebben az esetben is megkülönböztetünk több szintet, mely az értelmes, tartalmas elfoglaltság biztosításától egészen a munka jellegű foglalkoztatásig terjed. Erre most nem térnék ki

Szerencsére nap, mint nap találkozunk kézműves foglalkozásokkal. Sok esetben a laikusok, de mint a tapasztalat mutatja olykor szakemberek is, ezekkel a foglalkozásokkal kapcsolatban is használják a művészetterápia jelzőt.

Ha figyelembe vesszük, hogy a különböző kézműves illetve művészeti foglalkozások a pillanatnyi élményen túl növelik az önértékelésünket, fejlesztik motoros képességeinket, segítségével új embereket ismerünk meg, és új művészeti/kézműves technikákat sajátíthatunk el, rendkívüli jelentőséggel bírnak lelki egészségünk karbantartásában, saját illetve gyermekünk képességeinek, készségeinek fejlesztésében. Melyikünknek nem szerez örömöt, ha az általunk készített karkötő elnyeri környezetünk tetszését, ha szinte ismeretlen emberek feledkeznek rá az általunk alkotott szépségre?!

Szépség. Fontos kitétel, mégha egy rendkívül szubjektív fogalomról is beszélünk. Ezeknél a foglalkozásoknál fontos a kimeneti tárgy esztétikuma.

A művészetterápiás üléseken készült alkotások esetében –melyek a legritkább esetben használati tárgyak- az esztétikum szinte teljesen háttérbe szorul. Természetesen, ha az elkészült kép, vagy agyagfigura úgymond szép, azaz esztétikailag is megállja helyét az egy hihetetlen plusz, de nem ez a cél.

A kézműves/művészeti foglalkozások esetében elsődleges cél egy tetszetős tárgy készítése. Ezzel szemben a művészetterápia során az alkotási folyamat alatt megfigyelhető reakciók, a tárgy (objekt) alakulásának fázisai, változása, esetleges megsemmisítése, újraalkotása, majd az alkotási folyamatot követő megbeszélés (diszkusszió), a szimbólumok értelmezése a hangsúlyos. Következő lépés mindezek együttesével a problémák felismerése, átdolgozása. Épp emiatt az ilyen jellegű ülések/foglalkozások zártak - azaz nincs menet közben csatlakozás- vagy egyéniek. És soha nem szempont, hogy a tárgy szép legyen!

Ami még fontos különbség:

• - mindig terápiás megbeszélés tárgya a tevékenység,
• - indikációt és terápiás célokat követ,
• - folyamattervet valósít meg, azaz a haladást, az eredményeket is figyelemmel kísérjük,
• - a bekövetkezett változásoknak terápiás jellegűeknek kell lenniük.

Ez nem azt jelenti, hogy a művészetterápia csupán a „beteg” emberek számára lehetőség. Nem, hiszen mindannyian hordozhatunk magunkban tudattalanul feldolgozatlan sérelmeket, traumákat, melyek személyiségfejlődésünkben elakadásokat okoznak. Az alkotás, a mozdulat, vagy a ritmushangszerekkel kreált hang eszköz, mely kimondja, azaz manifesztté teszi az eddig kimondatlant, a sok esetben Én-védelemből kimondhatatlant. Mindezeket is feltárja a művészetterápia, ezáltal lesz hatékony segítség az önismeret szolgálatában.

Formái? Ó hát azok szinte végtelenek!

Képzőművészet, zene ritmushangszerekkel, zene befogadása, mozgás, irodalom befogadása, alkotás és ezek kombinációja. Egyik formához sem szükséges semmilyen előképzettség, kézügyesség, művészi ambíció.

Hát, nagyon röviden ennyi. Bízom benne hogy sikerült az elmosódást és a félreértéseket tisztáznom.

Kedves Olvasóim!

Napokban támadás érte a weboldalam mindennemű admin és analytics oldalát. Jelenleg nem jutok be a saját oldalamra.

Míg nem találok megoldót a problémára, csak bízni tudok benne, hogy a vicces kedvű hacker nem tölt fel oda nem illő tartalmat.

Ha mégis, köszönöm megértéseteket!

Üdvözöllek Látogató! :)

Változtattam a blog megjelenésén. Nem sokat, csak épp annyit, hogy eltűnjön az összecsúszás, ami az egy lapon való túl nagy bejegyzésszámnak volt "köszönhető".

Így újra hiba nélkül olvasható például az egyik legtöbbet olvasott 

http://kepbenvagyok.blog.hu/2010/01/12/k_az_overprotektiv_anya

című post is.

Október 24-26.-án szakmai meghívásnak eleget téve részt vehettem egy nemzetközi művészetterápiás konferencián. Egészen pontosan SIPE Colloquium  ( http://www.sipe2013.com/ ) elnevezésű rendezvényen.

Ez egy 3 évenként megrendezett szakmai program, ahol a művészetterápiával foglalkozó szakemberek (pszichiáterek, pszichológusok stb.) találkoznak, eszméket cserélnek, diskurzusokat folytatnak, új, általuk kifejlesztett módszereket mutatnak be workshop keretén belül.

Az a megtiszteltetés ért, hogy nyár elején felkértek a konferencián előadóként megjelenésre, valamint egy hagyományindító kerekasztal beszélgetésen történő részvételre. Megyémet egyedüliként képviseltem.

Egy 30 perces filmmel készültem, melyet a zalaegerszegi Vörös István technikai (vágás, szerkesztés) segítségével sikerült elkészítenem. Ez a film bemutatta kórházi, fogyatékos otthoni, valamint pszichiátriai betegek otthonában történő munkámat, a helyszínek adta lehetőségeket, nehézségeket, további célokat, feladatokat. A film megtekintése után reflexiók következtek, majd az un. kommunikatív mozgásterápiába kóstolhattak bele a résztvevők.

Másnap reggel pedig 4 kollégámmal nyilvános kerekasztal keretén belül 3 ponton boncolgattuk a művészetterápiát. Ki milyen módon dolgozik, milyen körülmények között, melyek a jövőbeli tervei, miképp lehetne a művészetterápiát integrálni a mindennapok során (nem csak a pszichiátriában, és a szociális, ill. eü.-i szférában, hanem az egészséges emberek érdekében is), és megvitattuk azt a fontos kérdést is, hogy igenis különbözik, mégpedig nagyon sokban különbözik a foglalkoztatás a művészetterápiától. Például ezért nem helyes 1-1 ad hoc jellegű rajzolást művészetterápiának nevezni.

Konklúziók melyekkel zártuk a hétvégét: egyrészt a kerekasztal meghívást kapott a januárban megrendezésre kerülő Magyar Pszichiátriai Társaság Nemzeti Konferenciájára, a vita további folytatására, még szélesebb körben való megtárgyalására, másrészt célunk, hogy a szociális és eü.-i törvény idevágó szakasza kötelező szakmai elemként tartalmazza művészetterápiát, valamint a művészetterapeuta szakmai továbbképzés minőségére, a kikerülő szakemberek alkalmasságára való fokozott odafigyelést.

..és hogy miért lehet ez érdekes a blogolvasó laikusnak?

A művészetterápiából nem csupán az egészségügy és a szociális szféra profitál, nem csupán ezeken a területeken lehet vele eredményt elérni, hanem a személyiség fejlesztés, a szociális kompetenciák fejlesztése, önismeret, tehát az egészséges társadalom mindennapjainak sikeressége is növelhető általa. Akár egyénekben gondolkodunk, akár szervezetben (pl. munkahatékonyság, terhelhetőség, megküzdési technikák). Ugyanígy a nyomhagyásos korszaktól (ami a csecsemő másfél éves kora) egészen az időskorban bekövetkező halálig minden életkorban sikeresen alkalmazható.

A fél órás filmet személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt nem mutatom be kitartó olvasóimnak, de néhány képet -melyek közül párral már találkozhattak facebook profilomon ( https://www.facebook.com/muveszetterapia )   is- bemutatok az illusztrációk közül.

Az elmúlt hetekben több alkalommal is feltették nekem a kérdést, ugyan miben más, mitől több a művészetterápia mint mikor a gyermek saját indíttatásból „csak úgy” rajzol, fest? Igyekeztem elmondani, megfoghatóvá és nem szakmai hallgató számára is emészthetővé tenni, miközben fürkésztem az arcokat megfelelő módon teszem-e, érthető-e. Legtöbb esetben a rajzelemzés szónál láttam felcsillanni a szemeket, de a művészetterápiában ennél jóval többről van szó.

A gyermekekkel folytatott terápiák, foglalkozások fontossága abban rejlik, hogy a gyermek életkori sajátosságokból kifolyólag nem mindig tudja pontosan verbalizálni (szavakkal kifejezni) amit el szeretne mondani. Ennek elérésében segítenek a célzott rajzi foglalkozások.

Gyermek és a rajz:

Egészen kicsi korunktól rajzolunk, használva ezt önmagunk kifejezésére, sokszor még a preverbális (azaz a beszéd előtti) korban. Gyermekkorban így tudatjuk, mi történik velünk, miképp éljük  gyermeki életünket, miként éljük meg örömüket, bánatukat, milyen témák váltják ki érdeklődésünket.
Hogy mindez kerek egésszé váljon a pillanatnyi jóérzésen túl, no, ebben segít a képzőművészet-terápia. Segít, hogy a rajzelemzések által megérthessük, mi történik a gyermekkel, sőt, a kamasszal. Mi zajlik bennük, mi húzódik meg az iskolai rossz teljesítmény, esetleg a magatartásbeli problémák hátterében.
Napjainkra az oktatás teljesítményorientálttá vált, ahol nincs idő az egyéniségekre, a más ütemben haladókra, a valami ok miatt elakadókra, lelassulókra. Előtérbe kerültek a reál tárgyak, hiszen úgymond azzal lehet boldogulni az életben. A művészeti foglakozásokra kevesebb lehetőség nyílik az oktatás keretein belül, ezáltal az iskolarendszeren kívül is csökken irántuk az érdeklődés. Ennek pótlására szolgálnak ezek a művészeti foglalkozások. Hiszen a művészeti eszközökkel dolgozó foglalkozások olyan kompetenciákat, készségeket és képességeket fejlesztenek, melyeket a realista, anyagelvű világban is kamatoztathat a gyerkőc. A kreativitás fejlesztésével, az agyféltekék egyenlő használatával fejlesztjük gyermekünk teherbírását, az iskolai megfelelés által okozta stresszt csökkentjük. Megadjuk számára a lehetőséget, hogy felnőtt korban megfeleljen a munkahelyi kihívásoknak, azaz megfelelő megküzdési technikákat sajátít el. Gondolkodó, kezdeményező, rugalmas felnőttet nevelhetünk gyermekünkből a művészeti nevelés hozzáadásával, aki jobban tud reagálni az élet adta változásokra.

Miben segíthet gyermekének a művészet segítségével történő nevelés? A művészetterápia, ami ebben az esetben nem is terápia, a szó betű szerinti értelmében?

Segít:

-  iskolai teljesítmény javításában, fokozásában (kiderülhet mi az az -olykor- egyszerű momentum, ami miatt gyermekünk lemarad társaitól, az elvárásoktól)

-  magatartásbeli problémák esetén (előfordulhat például, hogy agresszió elszenvedője, tanúja, mely ellen így védekezik);

- sajátos nevelési igényű gyermeknek (hiperaktívnak, autizmus spektrumban élőnek, diszlexiásnak stb.-nek diagnosztizált gyermekeknél);

- családi problémák kezelésében, feldolgozásában (válás, szülő elvesztés, betegség, stb.);

-a rugalmasság, kreativitás fejlesztésére (kezdeményezőbbé válik, hiszen önbizalma nő, bátran használja ötleteit, és vannak is ötletei, hiszen szabadon engedtük fantáziáját a teljesen megengedő alkotás során) ;

-végül, de nem utolsó sorban, hogy mindezek eredményeképp teljes, egészséges felnőtté váljon.

Hogy mit árul el egy rajz? Egy rajz nem rajz. Ezt az egyetemen hallott fontos ismét mélyen bevéstem agyamba. Mint ahogy azt is, hogy sosem szótárazunk! Ugyanaz a jelzés nem feltétlenül jelenti ugyanazt, más-más kontextusba helyezve, ismerve az előzményeket, vagy a rajzoló gyerek stílusát. Azaz nem sápadunk halálra ha egy gyermek telerajzolja odúval fáit, míg nem beszéltük meg vele a rajz előzményeit (rajzelemzésben a bántalmazás jelzése LEHET az odú, de egyszerűen egy nemrég látott természetfilm emlékképe is). De nem kiáltunk gyermekpszichiáterért akkor sem, ha a rajz kizárólag fekete festékkel készült, hogy néhány egyszerű példát említsek. Elárulja viszont az emberi kapcsolatokat, a vágyakat, az érettséget és még ezernyi dolgot. Blogomban kissé visszagörgetve talál példát konkrét rajzok elemzésére.

http://kepbenvagyok.blog.hu/2010/01/17/szorongok_tehat_vagyok

http://kepbenvagyok.blog.hu/2010/01/12/k_az_overprotektiv_anya

Miképp történik?

Egy kis metódus, és gyakorlati információk:

A foglalkozások egyénileg és csoportosan is jól működnek, akár testvér pár „csoporttal” is. Első találkozás alkalmával gyermekkel együtt, szülői konzultáció szükséges, ahol a szülő, a szülők beszélnek gyermekükről, családjukról, valamint az általuk észlelt problémáról. Elmondják mindazt, amit fontosnak vélnek. A továbbiakban a gyermekkel foglalkozom, de amennyiben szükséges a szülőket is bevonjuk -családterapeuta kollégámmal-  a foglalkozásokba. A foglalkozások időtartama egy óra, mely meghatározott tematikát foglal magába.

A szülői konzultáció ingyenes, a szülő ez után dönti el, szeretné-e, hogy gyermekével együtt dolgozzunk. Tapasztalataim szerint kezdetben heti, majd a későbbiekben kétheti sűrűséggel 6 hónap elég szokott lenni tartós eredmény eléréséhez, mely igény esetén alkalmankénti foglalkozásokkal ébren tartható.

Remélem tudtam segíteni, és minden feltett és fel nem tett kérdésre válaszoltam. :D

www.facebook.com/muveszetterapia