A részletesebb kedvcsináló első két rész után továbbiakban kicsit vázlatosabb formában folytatom.

Az ősiség, az archaikus jelképek után későbbiekben témáink voltak: agresszió, stresszoldás-lágyság (közös rajz során), önismeret- címerpajzs, jövőkép.
A mindennapi életben is fontos kérdéskör, ám ebben a környezetben, helyzetben kiemelt jelentőségű az agresszió kérdése. Provokatív, kemény, hangos és háttér hangeffektekben gazdag részletet választottam a THE WALL című Pink Floyd műből. Talán még soha nem sikerült ennyire elérnem a kívánt célt mint most! Már a műfaj is ádáz dühöt váltott ki, ám a folyton újra és újra indított, felerősített hangerővel szóló zene, villogó szemeket, ökölbe szoruló kezeket eredményezett.
A fogvatartottak több esetben panaszkodtak velük szembeni előítéletekre, ám most ők voltak előítéletesek. A zenei műfajjal és annak művelőivel, élvezőivel kapcsolatban fogalmaztak meg olykor durva és meghökkentően téves sztereotípiákat, előítéleteket. További, már verbális provokációra adott válaszaikból kiderült összetévesztik a skinhead zenével, illetve azok mondanivalójával. Egyedül a 36 éves holland férfi mosolygott a relfexióikon. Ő felismerte a zenét és ismerte a filmet. Rajzaikon a piros és a fekete szín dominált ekkor, megjelentek a fegyverek, a vér, az erőszak. A diszkusszió során kiderült nincs semmilyen lehetőség a falakon belül a frusztráltság és a bezártság által kiváltott agresszió levezetésére, pedig sarkalatos kérdés.
Közös kép készítéséhez egy stresszoldó, ugyanakkor kissé pszichedelikus zenét választottam. A csoportok során rendszeresen avatkoztak be a többiek képébe. Nos, a közös kép alkotása meglepetést hozott. Amennyire szívesen és előszeretettel rajzoltak bele társuk rajzaiba mikor "nem lehetett", annyira kerülték mikor szabad volt, sőt, erre felhívás is elhangzott. A rajz -melyet egy nagy nátronpapírra készítettek, majd a földre terítve beszéltünk meg- nem lett egységes, és nem csupán témáját és stílusát tekintve. Több apró képből állt. Volt benne egyszerűbb, kisiskoláskora jellemző tájábrázolás és volt örvény, a maga ellentmondásosságával. Lágyság és mélybe rántás. De megjelent a humor és az irónia is, mikor egyik társuk rajzába fűnyírót festettek -drogprevenciós csoport! :) -. Volt komor, csak apró fekete kereszteket rajzoló is, és megjelentek a lágy, íves, kecses virágok, az indavonalak, mint a klasszikusnak tekinthető pszichedelikus szimbólumok. A résztvevők sem életkoruk, sem érdeklődési körük alapján (kivétel a holland fogvatartott) nem rendelkeztek tapasztalattal és ismerettel a '60-as évekre jellemző zenei kultúrával kapcsolatban, így egészen biztosan nem tanult sémáról van szó, hanem rendkívüli intuícióról. A színhasználatra a kék illetve a zöld a jellemző ez esetben, és természetesen nem maradhat le a képről a Nap, akár több példányban.

 

Következő részben befejezzük ezt a titokzatos utazást a börtön falai között

Szerző: mézga kriszta  2009.11.18. 12:03 Szólj hozzá!

Címkék: zene agresszió előítélet pszichedeliku közös kép

A bejegyzés trackback címe:

https://kepbenvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr121534008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.