Teljesen véletlenül, egy finom amur recept után kutakodva találtam rá az alábbi blogra.
A közelmúlt történései kissé megtépázták hitemet, bár a munkám iránti szeretetet nem tudták megingatni, valamint továbbra sem stopperrel és pénztárgéppel fogom a terápiákat végezni, hanem szaktudással, empátiával és segítőkészséggel.
Mint a MMT (Magyar Művészetterápiás Társaság) oldalán is jeleztem, úgy tapasztalom munkánkkal szemben, az objektív tényekkel és szubjektív, növekvő komfort érzettel való bizonyítottsága ellenére még mindig nagy a távolságtartás a kliensek részéről. Akik farmako, azaz gyógyszer központúak, azoknak nem vagyunk elég „tudományosak” - elsősorban nem tudunk Frontint felírni-, az ezotéria iránt érdeklődőknek pedig túl tudományosak, földhözragadtak vagyunk, akik kiszolgálják a gyógyszeripart és az orvosokat.
Természetesen ez nagyon leegyszerűsített vélemény, nem ennek árnyalására írom ezt a postot.
Minden tant elfogadok, ami meg tud győzni, amiben látok rációt, és amiben hiszek. Nem zárkózom el a természetgyógyászattól, hiszen előbb főzök magamnak egy kamilla-kakukkfű-izsóp teát, ha köhögök és lázas vagyok, mint kapkodjam az ilyen-olyan gyógyszereket, viszont ha nem segít, orvoshoz fordulok.
Mindemellett a művészetterápiához elengedhetetlen némi spirituális esszencia, hiszen a művészet nem egzakt tudomány, a terápiához viszont nélkülözhetetlen a mérhető, tudományos háttér. Így alkot egy pikáns egyveleget megfelelő arányokban alkalmazva.
Folyamatosan informálódok milyen új ismeretekkel, képzésekkel tudom látókörömet és ezáltal ismereteimet bővíteni, hogy sikeresebben segíthessek. Ezen barangolások hoztak elképesztő eredményeket. A minden betegséget gyógyító nagyembertől a tündérképzőig, széles a spektrum. Ezeket olvasva nem értettem miért vannak még betegségek a földön, közben persze bosszankodtam az emberek hiszékenységének, elkeseredettségének ily arcátlan módon való kihasználásán.
És akkor belebotlottam ebbe a blogba, mely egy képzett, tapasztalattal rendelkező természetgyógyász által írt karakán vélemény, egyben saját szakmai hitelességük védőbeszéde is.  Kóklerekről, „gyógyítókról” szól.
Mikor olvastam, igazoltnak láttam ellenérzésemet a témával, illetve inkább művelőinek egy csoportjával kapcsolatban. Úgy látszik, nem én vagyok elvetemült racionalista, hanem valóban baj van ezzel a területtel -is-. Ez a post viszont –legalább azok számára, akik olvasnak - valamennyire pontosít, reparálni igyekszik. Hiszen nagy a baj, mert segítséget kérő, kompetensnek hitt szakemberhez forduló embereket butít, használ ki, és közvetve, olykor közvetlenül, betegít meg.
De nem szeretnék befolyásolni senkit.
Kattintson és olvasson, majd döntsön, kinek van igaza, van-e igazság a sorokban.
 
 

 

Szerző: mézga kriszta  2010.01.31. 17:48 Szólj hozzá!

Címkék: művészetterápia természetgyógyászat hitelesség kókler

A bejegyzés trackback címe:

https://kepbenvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr491717495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.