A napokban újra belefutottam a kézműves foglalkozás művészetterápiaként említésébe. Mivel pszichiátriai szakemberé volt ez a tévedés, talán nem baj, ha újra foglalkozok vele.

Igyekszem rövid lenni, csak a lényeget emelem ki.

Pszichés és egyéb más betegségeknél illetve azok rehabilitációjánál használjuk a foglalkoztatás kifejezést. Ebben az esetben is megkülönböztetünk több szintet, mely az értelmes, tartalmas elfoglaltság biztosításától egészen a munka jellegű foglalkoztatásig terjed. Erre most nem térnék ki

Szerencsére nap, mint nap találkozunk kézműves foglalkozásokkal. Sok esetben a laikusok, de mint a tapasztalat mutatja olykor szakemberek is, ezekkel a foglalkozásokkal kapcsolatban is használják a művészetterápia jelzőt.

Ha figyelembe vesszük, hogy a különböző kézműves illetve művészeti foglalkozások a pillanatnyi élményen túl növelik az önértékelésünket, fejlesztik motoros képességeinket, segítségével új embereket ismerünk meg, és új művészeti/kézműves technikákat sajátíthatunk el, rendkívüli jelentőséggel bírnak lelki egészségünk karbantartásában, saját illetve gyermekünk képességeinek, készségeinek fejlesztésében. Melyikünknek nem szerez örömöt, ha az általunk készített karkötő elnyeri környezetünk tetszését, ha szinte ismeretlen emberek feledkeznek rá az általunk alkotott szépségre?!

Szépség. Fontos kitétel, mégha egy rendkívül szubjektív fogalomról is beszélünk. Ezeknél a foglalkozásoknál fontos a kimeneti tárgy esztétikuma.

A művészetterápiás üléseken készült alkotások esetében –melyek a legritkább esetben használati tárgyak- az esztétikum szinte teljesen háttérbe szorul. Természetesen, ha az elkészült kép, vagy agyagfigura úgymond szép, azaz esztétikailag is megállja helyét az egy hihetetlen plusz, de nem ez a cél.

A kézműves/művészeti foglalkozások esetében elsődleges cél egy tetszetős tárgy készítése. Ezzel szemben a művészetterápia során az alkotási folyamat alatt megfigyelhető reakciók, a tárgy (objekt) alakulásának fázisai, változása, esetleges megsemmisítése, újraalkotása, majd az alkotási folyamatot követő megbeszélés (diszkusszió), a szimbólumok értelmezése a hangsúlyos. Következő lépés mindezek együttesével a problémák felismerése, átdolgozása. Épp emiatt az ilyen jellegű ülések/foglalkozások zártak - azaz nincs menet közben csatlakozás- vagy egyéniek. És soha nem szempont, hogy a tárgy szép legyen!

Ami még fontos különbség:

• - mindig terápiás megbeszélés tárgya a tevékenység,
• - indikációt és terápiás célokat követ,
• - folyamattervet valósít meg, azaz a haladást, az eredményeket is figyelemmel kísérjük,
• - a bekövetkezett változásoknak terápiás jellegűeknek kell lenniük.

Ez nem azt jelenti, hogy a művészetterápia csupán a „beteg” emberek számára lehetőség. Nem, hiszen mindannyian hordozhatunk magunkban tudattalanul feldolgozatlan sérelmeket, traumákat, melyek személyiségfejlődésünkben elakadásokat okoznak. Az alkotás, a mozdulat, vagy a ritmushangszerekkel kreált hang eszköz, mely kimondja, azaz manifesztté teszi az eddig kimondatlant, a sok esetben Én-védelemből kimondhatatlant. Mindezeket is feltárja a művészetterápia, ezáltal lesz hatékony segítség az önismeret szolgálatában.

Formái? Ó hát azok szinte végtelenek!

Képzőművészet, zene ritmushangszerekkel, zene befogadása, mozgás, irodalom befogadása, alkotás és ezek kombinációja. Egyik formához sem szükséges semmilyen előképzettség, kézügyesség, művészi ambíció.

Hát, nagyon röviden ennyi. Bízom benne hogy sikerült az elmosódást és a félreértéseket tisztáznom.