Az elmúlt hetekben több alkalommal is feltették nekem a kérdést, ugyan miben más, mitől több a művészetterápia mint mikor a gyermek saját indíttatásból „csak úgy” rajzol, fest? Igyekeztem elmondani, megfoghatóvá és nem szakmai hallgató számára is emészthetővé tenni, miközben fürkésztem az arcokat megfelelő módon teszem-e, érthető-e. Legtöbb esetben a rajzelemzés szónál láttam felcsillanni a szemeket, de a művészetterápiában ennél jóval többről van szó.

A gyermekekkel folytatott terápiák, foglalkozások fontossága abban rejlik, hogy a gyermek életkori sajátosságokból kifolyólag nem mindig tudja pontosan verbalizálni (szavakkal kifejezni) amit el szeretne mondani. Ennek elérésében segítenek a célzott rajzi foglalkozások.

Gyermek és a rajz:

Egészen kicsi korunktól rajzolunk, használva ezt önmagunk kifejezésére, sokszor még a preverbális (azaz a beszéd előtti) korban. Gyermekkorban így tudatjuk, mi történik velünk, miképp éljük  gyermeki életünket, miként éljük meg örömüket, bánatukat, milyen témák váltják ki érdeklődésünket.
Hogy mindez kerek egésszé váljon a pillanatnyi jóérzésen túl, no, ebben segít a képzőművészet-terápia. Segít, hogy a rajzelemzések által megérthessük, mi történik a gyermekkel, sőt, a kamasszal. Mi zajlik bennük, mi húzódik meg az iskolai rossz teljesítmény, esetleg a magatartásbeli problémák hátterében.
Napjainkra az oktatás teljesítményorientálttá vált, ahol nincs idő az egyéniségekre, a más ütemben haladókra, a valami ok miatt elakadókra, lelassulókra. Előtérbe kerültek a reál tárgyak, hiszen úgymond azzal lehet boldogulni az életben. A művészeti foglakozásokra kevesebb lehetőség nyílik az oktatás keretein belül, ezáltal az iskolarendszeren kívül is csökken irántuk az érdeklődés. Ennek pótlására szolgálnak ezek a művészeti foglalkozások. Hiszen a művészeti eszközökkel dolgozó foglalkozások olyan kompetenciákat, készségeket és képességeket fejlesztenek, melyeket a realista, anyagelvű világban is kamatoztathat a gyerkőc. A kreativitás fejlesztésével, az agyféltekék egyenlő használatával fejlesztjük gyermekünk teherbírását, az iskolai megfelelés által okozta stresszt csökkentjük. Megadjuk számára a lehetőséget, hogy felnőtt korban megfeleljen a munkahelyi kihívásoknak, azaz megfelelő megküzdési technikákat sajátít el. Gondolkodó, kezdeményező, rugalmas felnőttet nevelhetünk gyermekünkből a művészeti nevelés hozzáadásával, aki jobban tud reagálni az élet adta változásokra.

Miben segíthet gyermekének a művészet segítségével történő nevelés? A művészetterápia, ami ebben az esetben nem is terápia, a szó betű szerinti értelmében?

Segít:

-  iskolai teljesítmény javításában, fokozásában (kiderülhet mi az az -olykor- egyszerű momentum, ami miatt gyermekünk lemarad társaitól, az elvárásoktól)

-  magatartásbeli problémák esetén (előfordulhat például, hogy agresszió elszenvedője, tanúja, mely ellen így védekezik);

- sajátos nevelési igényű gyermeknek (hiperaktívnak, autizmus spektrumban élőnek, diszlexiásnak stb.-nek diagnosztizált gyermekeknél);

- családi problémák kezelésében, feldolgozásában (válás, szülő elvesztés, betegség, stb.);

-a rugalmasság, kreativitás fejlesztésére (kezdeményezőbbé válik, hiszen önbizalma nő, bátran használja ötleteit, és vannak is ötletei, hiszen szabadon engedtük fantáziáját a teljesen megengedő alkotás során) ;

-végül, de nem utolsó sorban, hogy mindezek eredményeképp teljes, egészséges felnőtté váljon.

Hogy mit árul el egy rajz? Egy rajz nem rajz. Ezt az egyetemen hallott fontos ismét mélyen bevéstem agyamba. Mint ahogy azt is, hogy sosem szótárazunk! Ugyanaz a jelzés nem feltétlenül jelenti ugyanazt, más-más kontextusba helyezve, ismerve az előzményeket, vagy a rajzoló gyerek stílusát. Azaz nem sápadunk halálra ha egy gyermek telerajzolja odúval fáit, míg nem beszéltük meg vele a rajz előzményeit (rajzelemzésben a bántalmazás jelzése LEHET az odú, de egyszerűen egy nemrég látott természetfilm emlékképe is). De nem kiáltunk gyermekpszichiáterért akkor sem, ha a rajz kizárólag fekete festékkel készült, hogy néhány egyszerű példát említsek. Elárulja viszont az emberi kapcsolatokat, a vágyakat, az érettséget és még ezernyi dolgot. Blogomban kissé visszagörgetve talál példát konkrét rajzok elemzésére.

http://kepbenvagyok.blog.hu/2010/01/17/szorongok_tehat_vagyok

http://kepbenvagyok.blog.hu/2010/01/12/k_az_overprotektiv_anya

Miképp történik?

Egy kis metódus, és gyakorlati információk:

A foglalkozások egyénileg és csoportosan is jól működnek, akár testvér pár „csoporttal” is. Első találkozás alkalmával gyermekkel együtt, szülői konzultáció szükséges, ahol a szülő, a szülők beszélnek gyermekükről, családjukról, valamint az általuk észlelt problémáról. Elmondják mindazt, amit fontosnak vélnek. A továbbiakban a gyermekkel foglalkozom, de amennyiben szükséges a szülőket is bevonjuk -családterapeuta kollégámmal-  a foglalkozásokba. A foglalkozások időtartama egy óra, mely meghatározott tematikát foglal magába.

A szülői konzultáció ingyenes, a szülő ez után dönti el, szeretné-e, hogy gyermekével együtt dolgozzunk. Tapasztalataim szerint kezdetben heti, majd a későbbiekben kétheti sűrűséggel 6 hónap elég szokott lenni tartós eredmény eléréséhez, mely igény esetén alkalmankénti foglalkozásokkal ébren tartható.

Remélem tudtam segíteni, és minden feltett és fel nem tett kérdésre válaszoltam. :D

www.facebook.com/muveszetterapia