Késő ősz. Lassan kopogtat a tél, az elcsendesülés, az elmélkedések évszaka. A maihoz hasonló párás hűvös napokon nem mindnyájunknak van kedve hosszabb időt a természetben tölteni, a napok is egyre rövidülnek. Mit kezdjünk vele? Eljött az olvasás igazi szezonja! :)  Ehhez kapcsolódik nagyon rövid művészetterápiás módszerismertetőm. BIBLIOTERÁPIA. Azaz, egyszerűen, könyvekkel asszisztált, könyvekkel és írással segített művészetterápia. Efelől megoszlanak a vélemények, van ki önálló terápiás formának tekinti, van ki a művészetterápia egyik válfajának, de a lényegen nem változtat. Segít!

A biblioterápiának alapvetően kétféle módja van. Az egyik - mondjuk úgy-, passzív. Ebben az esetben könyveket, könyvrészleteket, verseket, novellákat, azaz bárminemű irodalmi művet állítunk a gyógyítás szolgálatába. Ez történhet csoportos, vagy egyéni formában. A lényeg, hogy olyan művet választunk, mely valami módon megszólítja a résztvevőt, mely hősével azonosulni tud, a szituáció emlékeztet, vagy megegyezik saját életválságával, kérdéseivel. Természetesen mindenkinek mást és mást jelent jelentek ugyanazok a sorok, csakúgy, mint a zenés-festés vagy a passzív zeneterápia során. Nincs műfaji megkötöttség sem. Lehet mese, fantasy, sci-fi, szépirodalom, bármi.

Az AKTÍV biblioterápia pedig tulajdonképpen alkotás. Irodalmi alkotás létrehozása. Papír alapú napló, blog, soha el nem küldött e-mail, vagy hagyományos levél; vers, novella bármi. Az írás során ugyanúgy vetülnek papírra, monitorra gondolataink, félelmeink, mint a képzőművészeti alkotás során. Tán már mindannyian tapasztaltuk mennyire megkönnyebbülünk, ha leírjuk, ami belülről feszít. Olykor a megoldás is ott van a sorok között, vagy a megírt történetben. Nem, nem szükséges hogy mindezt feltétlenül megosszuk másokkal. Elég, ha itt is megjelenik az a bizonyos konténer-funkció. Természetesen a művészetterápia során ezeket meg és átbeszéljük, beszélhetjük. Ettől lesz terápia.  De ha „csak” otthon egyedül, … az is sokat segít.

Oppsz! Majdnem kihagytam a biblioterápia kombinációját, mikor a felhasznált mű által megjelenített belső kép, érzelem kivetül a papírra. Azaz lerajzolja, lefesti, gyurmázza a résztvevő azt, amit a mű, mint hívójel, felébresztett benne. De a lehetőségek sora –szinte- végtelen. Lehet a mű alapján hangszereket megszólaltatni, vagy eltáncolni, mozdulatokkal –mozgó-képpé formálni.

S hogy mivel tudnám legjobban illusztrálni a biblioterápiát?  Ezzel a műsorajánlóval. Tudom, sok esetben kiszámított minden óra, most mégis arra buzdítok mindenki szánja rá azt az ötven percet ennek a riportnak a meghallgatására, melyben egykori munkatársam Dr. Nagy István Mikós pszichiáter, addiktológus beszél kedvenc könyveiről és arról, hogy mindezeket miként csempészi be korántsem szokványos munkájába. Hallgassák, hallgassátok meg! Bátran, jó szívvel ajánlom, hiszen amit ma tudok, annak nagy részét neki köszönhetem -sőt a továbbképzés permanens :) - ...ráadásul a riportban szereplő szerzők közül jó néhányan személyes kedvenceim. ;)

  

A riport itt hallható!

Szerző: mézga kriszta  2017.11.12. 12:43 Szólj hozzá!

Címkék: olvasás irodalom biblioterápia művészeterápia Dr. Nagy István Miklós konténer funkció

A bejegyzés trackback címe:

https://kepbenvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr4613245873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása