Huh jó rég’ nem jelentkeztem már. Az elmúlt hetekben viszont megháromszorozódott tetszhalott blogom látogatottsága, így talán illenék olykor-olykor vésnem valamit.

Nem sok időm van. Napi 10 órát dolgozom. Gondolom nem tűnik panasznak. :)

Nos, tehát a korábban említett program a fogyatékos otthonban júniusban véget ért, de máris kezdődik a következő, a korábbi számvetésével, eredményeinek felhasználásával.

Közben elkezdtem dolgozni egy autista fiúval. Megint egy új terület, megint hatalmas kihívás.

A 6 éves fiú (többek között) nem rajzol embert. A második alkalommal valahogy mégis elkészül egy fej-láb emberke. Önmaga egy közelmúltbeli nyaralás alkalmával. Úgy tűnik nincs a stresszes teszt helyzet –hiszen mi csak rajzolgatunk-, így ő is oldódik. Igaz, nem tudom egyenlőre 30 percnél hosszabb időre lekötni, de ez egy fárasztó fejlesztő nap után nem hiszem, hogy rossz eredmény. Holnap agyagot viszek neki és öccsének. Ja igen! Mert együtt dolgozik ő és egészséges 2 évvel fiatalabb öccse. Jót tesz a szocializációjának. Csiszolják egymást. Ahogy engem is. Minden alkalommal és minden kliensemtől tanulok. Ez a legjobb iskola!

Munka egy szkizotípiás fiatal lánnyal. Hónapokig minimális, már-már semmi fejlemény. Zár. A végletekig. Egy titkos ügynöknek is becsületére válnának kérdéseim előli kisiklásai, kapaszkodó nélküli válaszai. A képek alapján történő szótárazást még mindig kerülném, viszont a verbalizáció, a diszkusszió sikertelen. Tehetetlennek érzem magam. Ám mire úgy érezném, nem megy tovább, megjelenik egy halvány fénysugár. Mindehhez az út egy alma. Igen, egy alma, amivel megkínálom, mikor felmordul korgó gyomra. Kicsit nyit. A nyitás minimális, ám hogy elinduljunk ahhoz mégis elég. Korábbi heti találkozásainkat kéthetire kell zsugorítanunk, de sajnos több nem fér bele a 24 órás napba. Ki tudja? Talán épp ez lesz a jó megoldás?

Van még az énbizonytalan kismama és a ... sok.

Közben persze ott a kórházi munka is. Elsősorban szenvedélybetegekkel, illetve hosszú idő után újra akut stádiumos szubintenzíves pszichotikus betegekkel is foglalkozok.

 

Mint ebből is látszik rengeteg módon felhasználható a művészetterápia. Pedig ez csak egy kis szelet.

Megosztásra alkalmas élmény, eredmény, rengeteg. Már csak idő kellene, hogy le tudjam írni. Amint ez is meglesz, jövök. Képekkel, illusztrációkkal.