K. ötvenes éveit élő nő, neurotikus személyiségjegyekkel, recurrens (visszatérő) depresszióval. Évek óta kompenzált állapotú, azaz kórházi gyógykezelést nem igényel, olykor supportív (támogató) beszélgetésre van szüksége. Alkotásai készültekor is kompenzált állapotban teljesen önálló életet él, családjához kötődő feladatait ellátja. Szívesen alkot, otthonában is képzőművészeti alkotások létrehozásával foglalkozik. Alkotásai egy részét értékesíteni tudja, konkrét megrendelései is vannak. Munkái rendkívüli szenzitívséget, határozott mozdulatokat, eszközhasználatot és anyagismeretet tükröznek. Nem ragaszkodik egyetlen technikához, szívesen váltogatja azokat, így munkái között találunk agyag, akvarell, tempera, szén, üvegfestéses alkotásokat is.
 

Az alábbi kép szimbólumok sorozata.

 
 
Elmondása alapján a kép családját ábrázolja. A felső sor bal szélén látható befejezetlen dupla kör a férjet szimbolizálja, míg a vele szemben lévő három hullámforma őt és fiát ábrázolja (egyik alakzat sem kapcsolódik a másikhoz!. A középső sor ahol minden elem azonos irányba néz a vágyát, a családi békére. Ekkor még úgy látja, van esély házasságuk megmentésére, ám az alsó sor már újra szembenállásukat mutatja. Kis közösségük ambivalenciáját. A két egymással szembeforduló duplakörív ő és férje, a kettejük között álló dupla ékalak pedig közös fiúk. –érdemes megfigyelni a szülők lágy, kerekded formáját, és a közéjük mintegy berobbanó, éles, hegyes, sebzésre alkalmas formában ábrázolt gyermeküket, aki ezt a harmóniát „feldúlta”, aki mintegy oda nem illő, markáns, határozott, racionális alakzat-
 
 A diszkusszió során házasságuk megromlásának és ellentéteiknek okaként fiúk születését jelöli meg . K. overprotektív (túlóvó) anyaként fia születésének pillanatától férjével való kapcsolatát elhanyagolta, csak fiának élt, mindent számára rendelt alá, nélkülözhetetlenné téve személyét fia életében, mely irányítása és befolyásolása teljesen K. kezében van.  Mára a helyzet odáig fajult, hogy húsz éves fiának még nem volt társas kapcsolata, főiskolai tanulmányait félbeszakította, mert elviselhetetlennek érezte a kollégiumot, az anya távolságát.
Jelenleg munkahely keresés fázisában van, ám ezt is anyja keresi számára, „természetesen” olyan távolságban, hogy ne kelljen elhagynia a szülői házat. K. is tudja, hogy ez nem helyes, el kellene engednie felnőtt fiát, de ez egyenlőre nem sikerül. Ezt szimbolizálja a kép jobb sarkában egyedül álló körív. Azzal hogy az ábrák elkészítése után a szabadon maradt felületet besatírozta, némileg enyhítette a kontrasztot. Ezzel próbálta a fennálló ellentétek élét tompítani, illetve a valóságot elkenni. A kép az eszközválasztás specifikumában rejlő zord hangulat ellenére meleg-játékos érzelmi tónusú, ugyanakkor feszültséget is hordoz magában, stilizált érzelmi-hangulati kifejezéssel, a szokásos sztereotípiák nélkülözésével, mozgó-energetikussággal. Tehetetlenségét, és a már említett tudatossá vált, ám egyenlőre sikertelen kondicionálású problémát elhárító mechanizmusok segítségével igyekszik önmaga számára elviselhetővé, látszólag megoldhatóvá tenni. A kép logikusságával racionalizálni szeretne, azzal, hogy egy számára megoldhatatlannak tűnő élethelyzetet logikusan indokolhatónak és megoldhatónak mutat be szénrajzában, ám a különleges ábrázolásmód a már említett szimbólumképzésre utal.
 
A spirálok és alakzatok lezáratlansága jelzi K. kapcsolatrendszerét, probléma megoldási  technikáját. Ahogy az alakzatok is a semmibe tűnnek megoldatlanul, lezáratlanul, ugyanúgy nem képes lezárni, dönteni az élet bármely területén, és ennek a felelősségét hárítja fiára úgy, hogy a külvilág és önmaga felé való tudatos és tudattalan kommunikációban az ő érdekeinek rendeli alá a kényszerű, kényelmetlen döntéseket.
 
Mint korábban kifejtettem a gyermek ékalakként való ábrázolása sokat jelent. Bár K. előtt még nem tudatosult, és úgy érzi fiát feltétlen szeretettel veszi körbe, ennek ellentmond az alakzat élessége. Ha valóban feltétlen szeretetről és valódi, a szó pszichológiai értelmében túlóvó anyáról beszélnénk, akkor fiát még kettejüknél is lágyabb formával ruházta volna fel, és férje öltött volna széteső, rideg alakzatot. Így azonban egyértelműen elfojtott negatív érzésekről árulkodik kettejük kapcsolatában, mely így, ezen a módon manifesztálódott e rajzon, hiszen férjével való -kerek- egységüket ékként hasítja ketté fiúk.
 
Mindezek reparációjához további együttműködésre, munkára van szükség –köztük, kihasználva K. érdeklődését és készségét, a művészetterápia nyújtotta lehetőségekre-.
És természetesen a fentiek okán került a kérdőjel az elemzés befejeztével a cím végére.
 

 

Szerző: mézga kriszta  2010.01.12. 19:35 4 komment

Címkék: alkotás mechanizmus overprotektív művszetterápia rajzelemzés énvédő

A bejegyzés trackback címe:

https://kepbenvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr201667395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NaNa · https://csajokamotoron.hu 2010.01.15. 19:03:21

Ez nagyon érdekes.
Jó volt olvasni.

mézga kriszta 2010.01.15. 21:52:58

@NaNa:
Köszönöm, örülök hogy tetszett, mint ahogy annak is hogy személyedben van egy állandó kommentelő olvasóm. :)
Hamarosan új képpel jelentkezem.

Sarpanitum 2010.02.03. 16:06:47

Nagyon elgondolkodtatott az írásod.Főként mert gyakorló anyaként,bizony én is nehezen találom néha az "egészséges"közép utat.Jó volt olvasni:-)
Eddig is csak(egyéb elfoglaltság miatt,lusta voltam regisztrálni:-)
További jó munkát!

mézga kriszta 2010.02.04. 18:02:58

@Sarpanitum: Köszönöm szépen! Bízom benne tudok még érdekes rajzokat mutatni.
Nincs könnyű helyzetben egy gyermekét szerető anya a középút keresésben. Hidd el, könnyebb kívülről objekívnek hitt véleményt alkotni.
süti beállítások módosítása