2005 telén vettem részt először a ZNE börtönprojektjében művészetterapeutaként. Akkor négy éve kissé félve, fenntartásokkal vágtam bele Zsuzsa enyhe, majd később határozottabb pressziójára ebbe a kalandba. Igen, ma már azt mondom kaland. Miután végiglatolgattam a "szörnyű" lehetőségeket melyek rám várhatnak a büntetés végrehajtási intézetben, győzött kíváncsiságom, a mindig újat kereső énem. Belevágtam.
Az elején furcsa volt a mögöttem szorosan záródó ajtók látványa, a szigor, ami rám nem jellemző, a pánikgomb. Mikor megérkeztek a csoport résztvevői, kezdetben kicsit feszélyezett a tyúklábmintás Armani, de pár perc alatt újra terapeuta lettem, már "csupán" emberek vettek körbe, akiknek életét pár órára értelmes elfoglaltsággal tölthetem meg. Az első csoport rendkívül zárkózottnak bizonyult, sémákat és általánosságokat vetettek papírra, látszott a belső hierarchia, a cél, mindegy hol, csak ne a zárkában.
A második csoportnál már én is rutinosabb voltam, és a csoporton is látszott a bemelegítés, azaz a személyiségfejlesztő tréning. A rajzok összeszedettebbek és árulkodóbban voltak. Ezután némi kihagyás következett, majd idén újra felkérést kaptam, kettőt is. Ezeket - most már – gondolkodás nélkül fogadtam el.
Résztvevők száma több  mint ami szakmailag megfelelő és indokolt lenne, 13 fő (6-8 fő az optimális létszám) Célja szerint drogpervenciós csoport. A fogvatartottak életkorára fiatal felnőttkor jellemző, homogén nemi összetétel (férfiak), a résztvevő között 3 roma, 1 holland származású fogvatartott van.
Az alkotási folyamat magányos tevékenység, azonban itt mind a csoport nagy létszáma, mind a kezdeti feszélyezettség miatt folyamatosan közbeszóltak, egymás még készülőfélben lévő képéhez kommentárokat fűztek, sőt belefestettek .
A csoport bevezetésénél és a szabályok ismertetésénél fontosnak tartottam elmondani, jelen esetben nem terápia folyik, hanem elsősorban önismeret, ill. kreativitásfejlesztés, az absztrakt gondolkodás fejlesztése, felélesztése, hiszen gondolataink, mielőtt szavakba öntenénk, képekben jelennek meg előttünk, melyek sokszor nem is tudatosulnak. Azonban ha direkt módon a képekre koncentrálunk, olyan gondolatok, addig fel nem dolgozott traumák kerülnek felszínre, melyeket addig különböző okok, illetve gátoltság miatt nem sikerült felszínre hozni.
Képeiken feltűnően sok szem, szemábrázolás jelenik meg. Ha beleesnék a szótárazás hibájába, kijelenthetném ez bizony paranoia. Azonban ez a jelenség helyspecifikus. A fogvatartottak egész élete gyakorlatilag az őrök szeme előtt folyik, állandó "megfigyelés" alatt vannak. Adekvát tehát a szemábrázolások mértéke. Fontos jellemző még a kezdeti bizalmatlanság. Zárt közösség, mely nem nélkülözi a belső hierarchikus harcokat, ahol hiba az érzékenység és a látszólagos gyengeség. Ilyen körülmények között nem lehet olyan mélységű folyamatot elérni mit egy átlagos önismereti vagy terápiás szinten, inkább az önfelismerés szintjén kell tartani a dolgot. Azaz, a rajz és a kérdések során a fogvatartott magában jusson el a felismerésre, melyet ha verbalizálni akar, tegye, ám ha nem szeretne, akkor egyéb, nonverbális jelekkel érzékelteti megértését, elfogadását vagy tiltakozását, vagy egyéni beszélgetés iránti igényét.
Némely szimbólum merőben más értelmet nyer a börtön falain belül. Sok képen jelenik meg madár és a szabadság más szimbólumai.
Folyt. Köv.
 
Kapcsolódó képek:

 

Szerző: mézga kriszta  2009.11.13. 11:42 Szólj hozzá!

Címkék: börtön alkotás fejlesztés szimbólum

A bejegyzés trackback címe:

https://kepbenvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr761522155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása